Dr. Grespik László

Hivatásos igazságkeresõ, jogász, aki történeti iratokat tanulmányozva ismerte föl a hivatalos felfogás akart és akaratlan hamisságát.

Kemény Ferenc

Az ide s tova több, mint nyolcvan éves szerzö ugyan nem hivatalos nyelvész, de széleskörü nyelvtudása felhatalmazza megfelelö következtetések levonására. Diplomáciai pályafutát a kommunista diktatúra nyomására cserélte fel a fordítói mesterséggel. 1956 után Norvégiában telepedett le. 40 forrásnyelvböl 24 célnyelvre fordít, 12 nyelven beszél folyékonyan. Mottója Voltaire-rel: "Azok a kutatók, akik a világszerte élö kicsinyszámú gondolkodóknak a legnagyobb szolgálatot teszik, az elszigetelt, írószobájukba zárkózott valódi tudósok, akik sem az egyetemi tanszéken nem fejtegetnek, sem az akadémiában nem vallanak féligazságokat. S az ilyeneket mindig is üldözik. Nyomorult fajzatunk jellegéböl folyik, hogy a kitaposott úton járók követ hajigálnak arra, aki új utat mutat." Kutatási eredményei a hangeltolódás tagadásán, a szavak értelmének megváltozásán, és a pidginizálódás jelenségén alapulnak. Megemlítendö még, hogy nem csupán nyelvészettel, hanem bölcslettel is foglalkozik, és reméli, hogy egy megkezdette bölcseleti mü véghezviteléhez jut még korvárományából elegendö idö.
Nyomtatásban megjelent többek között:

• Das Sprechenlernen der Völker - Wilchelm Braumüller GmbH., Wien, 1975
• Im Anfang war das Korn - Körösi Csoma Sándor Historische Gesellschaft - München, 1993.
• Ér-e valamit a történeti összehasonlító nyelvészet? Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1997.
• Az elméleti fizika új alapjai - Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1998.

Radics Géza

Magát a szintén Amerikában élõ ifj. Fekete István egyik könyvének után "A Hajótöröttek nemzedéke"-be sorolja az 1932-ben Bodrogon született Radics Géza. Továbbtanulását otthon a kor lehetetlennítette. Az Októberi Forradalom tevékeny részese lévén menekülnie kellett. Ausztrián keresztül Amerikába került. "Miután a nyelvet megtanultam olyan szinten, hogy tanulásra gondolhattam, 1958 júliusában itt is behívtak katonának. Azon kevesek közé tartozom tehát, akik mindkét oldalon szolgáltak." Ifjúkora óta vonzotta a fõleg történelmi és politikai irodalom. Amerikában akkor tájt fénykorát élte a sumer-magyar származás kérdése. Emlékezvén az iskolában tanultakra, miszerint "õseink Mezopotámiából származtak", érdeklödve tanulmányozta az aktuális irodalmat. A hetvenes évek közepére határozta el, hogy ezt nyilvánosan is ismertetni kell. Nagy meglepetésére egyesek nem így látják, mások, mint a finnugor származáselméletben neveltek, pedig egyenesen támadják, nem csak a származás lehetõségét, hanem öt magát is. Többek között ez is szerepet játszott felismerésében, mely szerint a sumer származástannal is valami baj van. Ekkor elhatározta, hogy maga jár utána a dolgoknak Így jutott el annak felismeréséhez, hogy a magyar nyelv õshazája a Kárpát-medence. Ennek kapcsán szerzett tudomást Magyar Adorjánról, aki 1918-óta ezt hírdette hasonlót, és Marjalaki Kiss Lajosról, akinek munkája 1929-ben jelent meg. Megállapítása szerint a magyarság embertanilag kevert, akárcsak Közép-Európa bármely népe, és noha jelentõs százalékban fellelhetö az ázsiai elem is, a magyar nyelvet beszélõ nép a Kárpát-medence és Európa õslakosa.